Hogyan (ne) kezdj el egy regényt?

   Mindig a kezdet a legnehezebb. Az első mondattal már meg lehet venni egy olvasót, vagy akár el is lehet ijeszteni. Hányszor csináltam már meg, hogy elolvastam egy könyv hátulját, ami még tetszett is, aztán kinyitottam, elolvastam az első bekezdést, aztán azzal a lendülettel be is csuktam és visszatettem a polcra? Rengetegszer.

   Persze nem csak az első bekezdésben lehet csalódni. Lehet, hogy el kell olvasnod akár több fejezetet is, mire rájössz, hogy a könyv semennyit sem ér, csak a kezdés volt jó. Viszont ha a kezdés rossz, akkor lehet akármilyen jó könyv, valószínűleg sosem jövünk rá.

  De térjünk a lényegre!

Photo by Aaron Burden on Unsplash

Hogyan is kell elkezdeni egy regényt?

Nem fogok példamondatokat írni. Ezt a bejegyzést nem azért írom, hogy majd innen kivágj néhány mondatot, aztán onnan folytasd, de általánosságban elmondom, hogy hogyan is kell. Talán többet lehet mondani arról, hogy hogyan nem.

A lehető legközelebb kezd a bonyodalomhoz. Ne akard fejezeteken kívül részletezni a főszereplő iszonyatosan unalmas napjait, mert a végén még belealszunk. Valamennyi belefér, hogy átadd a hangulatot, de nem kell mindent részletesen leírni. Ha úgy tetszik, csapj bele rögtön a lecsóba, én is így szoktam, és ezek a könyvek is érdekelnek a legjobban.

Írok néhány példát, hogy megértsd:

Susan Ee - Angelfall

Az angyalok megtámadták és leamortizálták a földet. A főszereplő kishúgát elrabolják, ezért alkut köt egy angyallal, hogy segítsen neki megtalálni. Ebben a könyvben ez a fő konfliktus, nem arról szól, hogy hogyan kezdődik az apokalipszis.

Kezdhetné úgy is az írónő, hogy fejezeteken keresztül taglalja, milyen az élet egy ilyen világban, húzhatná az időt azzal, hogy bandák elől bujkálnak, de nem. Az első néhány oldalon mindössze annyit mond el, hogy a lány anyja őrült, a húga pedig kerekesszékben ül és nem beszél. Ez a lényeg. Aztán már bumm, el is rabolták a kislányt. Ennyi. Nem kell feleslegesen taglalni.

Mary E. Pearson - Az árulás csókja

Egy hercegnő, akit hozzá akarnak adni egy idegenhez, elszökik.

A könyv egy hagyomány bemutatásával kezdődik: művészek festenek a hercegnő hátára (ennek a mintának később fontos szerepe lesz, ha nem lenne, nem is kéne leírni), miközben szertartásos beszéd folyik. Pár oldallal később már meg is szökött a hercegnő. Részletezhette volna még az írónő, hogy milyen az élet a palotában, leírhatott volna még néhány fejezetet arról, hogyan szervezték az esküvőt, de minek? Úgysem a palotabeli élet a lényeg, az esküvőt pedig nem is tartják meg, miért foglalkoznánk az előkészületekkel?

Hogyan ne kezdj el egy könyvet?

1. Ne verd át az olvasót!

Az írói ígéretet be kell tartani. Ha egy egyszerű romantikus történetet írj, ne azzal kezdd, hogy a lány egy jövőbeli világról álmodik (amiről persze nem tudjuk, hogy egy álom), ahol repülő autók és robotok vannak mindenütt. Azt fogjuk hinni, hogy egy disztópiát írsz, és amikor a lány felkel és kiderül, hogy tök átlagos élete van, kiábrándulunk.

2. Bemutatkozás

"Anna vagyok, 16 éves, az XY gimibe járok. A barátom Jani, ő 17 éves, egy osztályba járunk. A kedvenc színem a kék. Barna, derékig érő hajam és zöld szemeim vannak. Magas vagyok és vékony. Harmincnyolcas cipőt hordok. Nagyon érdekel a ... Szeretem a ..."

Ezek nem olyan fontosak. Azt, hogy hogyan néz ki a főszereplőd, szépen lassan beleadagolhatod a történetbe. Az, hogy hány éves, látszik a viselkedéséből. Azt, hogy Jani a pasija, megtudhatjuk, ha egy jelenetben megöleli/megcsókolja, vagy kézen fogva sétálnak.

3. Egy átlagos nap

Az előző nagy részben részleteztem, hogy miért is ne kezdj egy regényt a főszereplő egy átlagos napjával. Minek untatnád az olvasót ilyenekkel?

4. Felesleges prológus, ami igazából az első fejezet

Hamarosan fogok írni egy bejegyzést arról, hogy mi is az a prológus. Sokan prológusnak hívják az első fejezetet, és elsőnek a másodikat. Prológust írni nem kötelező, pláne, ha nincs hozzá ötleted. Attól még nem lesz jobb egy írás, ha az első fejezetet átnevezed prológusnak.

5. Ébresztőóra

Ne nyiss ezzel. Azzal se, hogy valaki felrázza a főszereplőt, vagy egy cuki kicsi madárka énekel az ablakában, vagy ahogy a sugárzó nap bevilágítja a szobát. Az olvasó már tudni fogja, hogy ezután jön az unalmas zuhanyzás, öltözködés, készülődés és reggelizés több oldalon keresztül. Miért ne kezdd ezzel? Mint mondtam, a bonyodalomhoz minél közelebb kell kezdeni. Oldalakat pazarolsz el a reggellel, de ha röviden írod le, akkor is felesleges.

Ide tartozik még az anyuka kiabálása, hogy el fogsz késni, a reggeli illata, másnapos ébredés részletezése.

Persze indokolt esetben lehet ébredéssel kezdeni: például ha a főszereplőt elrabolták, és nem tudja, hol van.

6. Túl hosszú háttértörténet vagy leírás

Túl sok infó le tudja lassítani a történetet, pláne az elején. Vágd ki ezt a részt, inkább azt keresd meg, hogyan befolyásolja ez a történetet, és építsd bele szép lassan. Fontos már az első pillanattól kezdve tudnunk, hogyan csillan meg a főszereplő anyukájának a haján a fény, és hogyan díszítik a ráncok az arcát? Nem.

7. A kitalált világunk hosszas bemutatása

A fantasy írók közül sokan abba a hibába esnek, hogy a történetüket egy több oldalas világbemutatással kezdik. Elmondják, hogy milyen országok vannak (amiknek a nevét valószínűleg fél oldallal később elfelejtjük), milyen fajok, szokások, szabályok, uralkodók és legendák színesítik a történetet. Ezt is lehet jól csinálni, néha még érdekes is tud lenni, de akkor nagyon tudni kell, hogy hogyan kell csinálni, és nem szabad átesni a ló túloldalára.