Így küzdj meg a leírásokkal

A legtöbb kezdő írónak, ahogy annak idején nekem is, meggyűlik a baja a leírásokkal. Nem mondom, hogy jó leírásokat írni egyszerű, de meg lehet - és meg is kell - tanulni a technikáját.

Photo by Luca Bravo on Unsplash

"De nekem ez a stílusom, én nem használok leírásokat." Néhányan így gondolhatjátok, de én ezt inkább egy rossz berögződésnek nevezném. A leírások jobbá teszik a regényt, a te célodat szolgálják, így ne félj őket használni, ha eddig nem tetted. Ha nélkülük írsz, akkor lehet, hogy nem is regényt, hanem inkább egy átformázott drámát írsz.

De milyenek is a jó leírások, és mikor kell alkalmazni őket?

1. Csak akkor írd bele, ha célja van.

Ugyanúgy, mint a párbeszédeknek, a leírásoknak is kell, hogy legyen célja. Lehet ez a hangulat megteremtése, információ átadása, a cselekmény előrelendítése vagy sejtetés. Ha valamit leírsz (főleg akkor, ha részletesen), annak a történet szempontjából fontosnak kell lennie. Csehov azt állítja, ha az egyik jelenetben egy pisztolyt lógatsz a falra, akkor annak később el is kell sülnie. Máskülönben ne is tedd oda.

2. Passzoljon az elbeszélő stílusához.

Mást vesz észre egy nő és egy férfi, egy fiatal és egy idős, egy orgyilkos és egy hercegnő. Egy férfi nem biztos, hogy a ruha selymének lágy esését fogja észrevenni. Ha egy ember szerelmes valakibe, a másik pedig utálja, máshogy fogják látni, mégis ugyanarról az emberről van szó. Ismerd meg a főszereplődet annyira, hogy tudd, mit fog észrevenni valakin/valamin.

3. Passzoljon az adott jelenethez.

Egy harcjelenetnél felesleges leírni a tájat, vagy bármi más statikus elemet, ugyanis az lelassítja az eseményeket. A hosszabb mondatok ugyanezt a hatást váltják ki. Ha szeretnéd felgyorsítani az eseményeket, használj rövid mondatokat és több mozgást. Ha lassítani szeretnéd, mondjuk egy melodramatikus résznél, használj hosszabb mondatokat, és így tovább.

4. Legyen konkrét.

"A fű zöld volt. Az ég kék volt." "A tenger hullámzott". Ezt elég sok helyre rá lehet húzni. Gondold át, hogy miben különbözik a hely, amit elképzeltél, az összes többitől. Ezek a leírások nem hibásak, de teljesen feleslegesek.

Vajon a négy-négy kép közül melyikre gondoltam, amikor ezt leírtam? Bármelyik lehet. Amikor valaki ezeket a mondatokat olvassa, a képek közül bármelyik megjelenhet a fejében, de akár még ettől különböző is, hiszen mindenki máshogy képzeli el. Neked legyen az a célod, hogy az olvasó valami hasonlót lásson ahhoz, amit te látsz, anélkül, hogy túlzásba esnél.

5. A fontosabb elemeket emeld ki.

A lényegtelen dolgokat teljesen felesleges sokáig részletezni. Gondoljunk itt a karakterekre. Ha valakivel csak összefut a főszereplőnk, nem fontos sok sort szánni rá, azonban ha az egész történeten végigkíséri, akkor érdemes egy fokkal konkrétabb képet kialakítani róla, mint bárki más jelentéktelen "statisztáról".

6. Ne félj költői eszközöket és szimbolizmust használni.

Sokkal színesebbé teheti a szöveged egy-egy jól megválasztott és jó helyre szúrt költői kép, azonban itt sem szabad túlzásba esni. Ne akarj minden egyes elemre külön költői képet írni, mert egy idő után unalmas lesz. Ugyanígy próbáld meg kerülni a kliséket, mint a verőfényes napsütés, a vérfagyasztó sikoly vagy a görög isten test.

7. Használd minél több érzékedet.

A legtöbb író elköveti azt a hibát, hogy csak a látását használja. Csak azt írja le, hogyan nézett ki valami, azonban ennél sokkal több szemszögből is meg lehet közelíteni a dolgokat. Bátran használd a hallásod, szaglásod, tapintásod, esetleg ízlelésed, ha a helyzet úgy adja.

8. Mutasd, ne mondd.

Hogy néz ki egy leírás, ha csak mondasz? "Hideg volt." Érzed a hideget? Átérzed, ahogy a főhős vacog, a fogai összeütköznek a remegéstől, az ujjai már elgémberedtek és a lábát már szinte égetően szúrja a hideg? Nem. Ezért kell mutatni, nem mondani. Persze nem kell állandóan mutatni, vannak esetek, amikor a mondás is megteszi. Erről a szabályról egy külön cikket fogok írni.

9. Játssz a perspektívákkal.

Mivel E/1-ben csak a nézőpontkarakter szempontjából tudsz írni, ez a tanács csak az E/3-ban íródott történetre vonatkozik. Ilyenkor eltávolíthatsz a szereplődtől, ha a cselekmény úgy kívánja, de ez is stílusfüggő. Ez a téma is megérdemel egy külön cikket, amiben részletesen megismerheted az írásnak ezt a részét, úgyhogy igyekszem minél hamarabb hozni róla valamit.

10. Fektess bele energiát.

Nem biztos, hogy elsőre jó lesz a leírás. Lehet, hogy csak a negyedik nekifutásra jön össze valami igazán jó, de érdemes foglalkozni vele. Ne állj meg minden egyes leírás után ellenőrizni, mert azzal elveszíted az írás lendületét, de ha a teljes fejezet ellenőrzésekor úgy érzed, hogy nem jó, akkor merd átírni vagy kivágni.

11. Ne vidd túlzásba.

Igen, kell használni leírásokat, mert egy regénynek szüksége van rájuk, azonban nem szabad túlzásokba esni. Ma már nem Jókai korát éljük, hogy oldalakat írjunk egy-egy természeti jelenségről. Akkor ez jó volt, kellett az embereknek, hiszen nem volt ilyen fejlett technika, a legtöbb ember maximum a környező falukat látta életében, ezért valahogy kellett szemléltetni, hogy milyen is a Vaskapu.

Nem kell kivágni az összes leírást, és azt sem mondom, hogy nem lehet két párbeszéd-mentes oldal egymás után, de felesleges minden egyes alkalommal három bekezdést szánni arra, hogy éppen esik, ahogy ha már egy helyet részletesen ismertettél, máskor már nem kell részletes beszámolót adni róla, hacsak nem változott meg drasztikusan.

11': Egy leírás sem attól lesz jó, hogy hosszú és részletes! Ha túlságosan erőlteted, és már csak arra figyelsz, hogy minél több dolgot leírj valamiről, akkor nem biztos, hogy jó lesz a végeredmény. Nem a mennyiség fontos, hanem a minőség!

Van olyan leírásod, amire büszke vagy? Esetleg olvastál már olyan leírást, ami kifejezetten megmaradt benned a szépsége miatt? Ha igen, küldd el megjegyzésben, hogy mások is gyönyörködhessenek! :)