10 tipp egy jó romantikus történethez

A romantikus zsáner a legkedveltebb zsánerek közé tartozik mind írás, mind olvasás szempontjából. Még ha nem is ebben a zsánerben írsz, valószínű, hogy a történetedben van romantika (hiszen a legtöbb fantasy és sci-fi regényben van romantikus szál, még ha nem is olyan hangsúlyos).

Ma arról hoztam cikket, hogyan írj romantikus történetet úgy, hogy az jó legyen. A tippek azok számára is hasznosak lehetnek, akiknek a romantika másodlagos a történetben.

1. Kerüld el (vagy tedd érdekessé) az elhasznált kliséket.

Photo by Nathan McBride on Unsplash

Mindenki találkozott már legalább egy olyan történettel, amiben a főszereplő lány szürke kisegérként tengeti napjait az iskolapadban, legfeljebb egy barátja van, a suli nagymenője pedig valahogy beleszeret, lehet, hogy még meg is változik miatta. Ezek a történetek azért népszerűek, mert sokan vannak, akik a főszereplő helyébe tudják képzelni magukat és vágynak arra, hogy a jóképű, népszerű srác beléjük szeressen. Pont ez az oka annak, amiért olyan sokan írnak ilyen történetet, és ezért lett már túlhasználva.

Ha ilyen történetet szeretnél írni, bizonyosodj meg róla, hogy valamiben kitűnik a többi közül. 

2. Ne csak a szerelemről szóljon.

A szerelem nem minden. Mindenkinek van magánélete, a főszereplődnek lehetnek problémái a suliban, diákmunkával, családban, az egészségével, a barátaival vagy sportkarrierjével. Kell legyen egy másik szál is a történetben, ami van olyan fontos, mint a szerelem.

Ide tartozik az is, hogy sokan félnek más szereplőket beleírni a történetbe, és csak a leendő párral foglalkoznak. A családtagok, barátok, ismerősök nem hogy nem befolyásolják a történetet, de sokszor még csak meg sem jelennek, ami nagy hiba.

3. Dolgozd ki a személyiségeket.

Ha a karakterek laposak, nehéz lesz őket megkedvelni és igazából a történetet sem fogják előremozdítani. A főszereplődnek is legyen személyisége, a kiszemeltnek és a mellékkaraktereknek is, ahogy arra is ügyelj, hogy ne maradjon el a jellemfejlődés. Emellett az is fontos, hogy a (legtöbb esetben férfi) kiszemelted ne csak azért létezzen, hogy legyen kivel összehozni a szereplőt, illetve ne a sztereotípiákra építs, mert a legtöbb hülyeség (például "a férfiaknak nincsenek érzéseik, nem sírnak, nem tudnak egyszerre több dologra figyelni, csak a foci, az autók és a nők érdeklik őket, stb").

4. Miért jók ők együtt?

Miért pont azzal a sráccal szeretnéd összehozni, miért nem a másikkal? Az nem válasz, hogy azért, mert ezt már az elején kitaláltad, vagy mert neked az ilyen pasik jönnek be.

Ügyelni kell arra, hogy a két szereplő kiegészítse egymást. Az, hogy ők együtt vannak, jobbá teszi őket. Segítenek a másikon. Támogatják egymást. Jól érzik magukat, ha együtt vannak. Vonzódnak egymáshoz.

Ha ezek nincsenek meg, akkor a szerelem nem lesz valódi, és nem is fogunk szurkolni, hogy a két szereplő a végén összejöjjön. Kinek imponálna egy olyan karakter, aki cserbenhagyja vagy állandóan bántja a főszereplőt?

5. Állítsd őket akadályok elé.

Ha nincs a kapcsolat előtt valós akadály, egy valós probléma, akkor nem lesz miért izgulnia az olvasónak, hiszen tudni fogja, hogy a végén úgyis minden szép lesz.

Az akadályok fejlesztik a két szereplő kapcsolatát. Az, hogy együtt legyőzik őket, erősebbé és valósabbá teszi a kapcsolatukat.

Ez az akadály lehet akár külső, akár belső, a te döntésed. A lényeg, hogy valós akadály legyen, nem pedig egy mondvacsinált ok, ami miatt szakítani lehet. Sokszor előfordul, hogy egy írásban totálisan pitiáner okok miatt mennek szét a szereplők, amiket a való életben egy öt perces beszélgetéssel meg lehetne oldani.
Hanyagold az olyan elcsépelt problémákat, mint a hirtelen jött amnézia. Vannak olyan történetek, amik erről szólnak (például a Fogadom vagy az 50 első randi), de a legtöbb történetben ez csak időhúzás. Többrészes regénysorozatoknál lehet néha találkozni azzal, hogy valami minden rész végén szétszedi a párt, hogy aztán a következő rész elején megint lehessen szurkolni, hogy összejönnek-e.
(A Csitt-csitt sorozatnak az első részében eleinte még nem ismerik egymást a szereplők, aztán a folytatásokban még az elején van valami szakítás, amnézia, elrablás, ami miatt egy darabig külön kell lenniük a főszereplőknek. Vitatható, hogy szükséges volt-e ennyiszer szétszedni a párt, vagy csak hatásvadászat, de a legtöbb történetben nincs erre szükség.)
Az ilyen lehet érdekes is, de ha túl sokat alkalmazod, unalmassá válik (ha már másodjára mennek szét, hogy a kötet felénél megint összejöhessenek, elég kiszámítható lesz, hogy a harmadik-negyedik elválás után is újra egymásra találnak).

6. Hagyd időt annak, hogy a szerelem kibontakozzon.

Photo by Nathan McBride on Unsplash

Biztosan létezik szerelem első látásra, de sokkal hatásosabb az, ha végigkövethetjük, hogyan szeret egymásba a két szereplő. Sokan jobban is szeretik ezt a részét a romantikus regényeknek, hiszen a főszereplővel együtt mi is fokozatosan kedveljük meg a karakter, ezért hiba lenne átugrani efölött.
Ugyanúgy igaz az is, hogy ne valljanak szerelmet már a legelején, és ne csókolózzanak három egymással váltott mondat után, mert az hiteltelen, rossz fényben tünteti fel a (lány) főszereplőt és sokaknak tönkreteszi a könyvélményt (például a Shivert sokan szeretik, de én emiatt nem tudtam rávenni magam, hogy befejezzem).

7. Kerüld el a béna szexjeleneteket.

Főleg akkor, ha még nincs tapasztalatod benne. Szexjelenetet még egy tapasztalt embernek is nehéz jól megírni, hát még valakinek, akinek nincs tapasztalata. Ilyenkor jönnek olyan elemek, amiket valójában lehetetlen megcsinálni, vagy egy szerelmespár sosem csinálná, de a pornókban előfordul. (Kiemelném, hogy amit a pornóban látunk, nem egyenlő a szeretkezéssel.)

Van, hogy egy történet megköveteli a szexjeleneteket (például a Szürke ötven árnyalata, a Faldöngető, vagy más olyan regények, amiket ezen van a hangsúly), de a legtöbb történet, főleg azok, amik tizenéveseknek íródtak tizenéves szereplőkkel, nem. 

Ha még meg is történik, senki sem kötelez arra, hogy leírd, és nem is lesz rosszabb a műved, ha kihagyod. Az is elég, ha leírod, mi történt előtte és utána (például azzal a pillanattal zárod, hogy elkezdik kigombolni az ingüket, vagy az egyik póló a földön landol, és azzal folytatod, hogy kimerülten fekszenek egymás mellett). 

8. Ne csöpögjön állandóan.

Akármennyire is aranyos az, ha a fiú rózsával várja a lányt és azt mondja neki, hogy szereti és meghalna érte, ha túl sokat használod az ilyeneket, csöpögőssé teszi a történetet. Valószínűleg amúgy is tudjuk, hogy a fiú meghalna a lányért, nem kell állandóan ezt hajtogatnia. Nem emiatt fogunk szurkolni, hanem amiatt, amit a negyedik pontban leírtam.

9. Döntsd el, hogy mennyire központi eleme a történetednek a romantika, és úgy dolgozz vele.

Ha nem ezen van a hangsúly a történetedben (ami mondjuk egy fantasy, sci-fi vagy bármi hasonló sztoriban könnyen megtörténhet), akkor ne is helyezd előtérbe. Ha a főszereplőd másra se tud gondolni, csak a potenciális párjára, állandóan bókolnak egymásnak, a fiúnak megcsillan a haján a fény és a kidolgozott izmai folyton csak megfeszülnek, mindig bájosan mosolyog, kacsint, rengetegszer látunk olyanokat, hogy "libabőrös leszek, ahogy rám néz/összeér a kisujjunk", akkor az elvesz a történet "lényegéből" (például ha egy háború kitörését kell megakadályozni, akkor a főszereplődnek valószínű nem az lesz a legjobb dolga, hogy folyamatosan flörtöljön és álmodozzon).

Ettől függetlenül nem mondom azt, hogy egy fontos szál mellett nem lehetnek romantikus jelenetek, azonban az is elég, ha a két szereplőt sokat mozgatod egy térben, illetve néha elhintesz egy-egy jól időzített megszólalást vagy romantikusabb pillanatot, akár egy fejezetet is, hiszen néha hagyni kell nekik egy kis pihenést. Azonban ha túl sokat romantikázol, akkor az olvasók jogosan hihetik azt, hogy egy - csöpögős - romantikus történet fantasy, sci-fi vagy más köntösben.


10. Csak akkor használj szerelmi háromszöget, ha annak jó oka van,  és ne azért, hogy legyen mivel szenvedni. 

Sokszor nagyon is lehet érezni, ha egy történetben csak azért van szerelmi háromszög, mert az írójának nem jutott eszébe más konfliktus, de valamivel azért húzni akarja az időt.
Általában tök egyértelmű, hogy ki lesz a végén a kiválasztott, úgyhogy ebből a szempontból teljesen felesleges, mert nem bizonytalanítod el az olvasókat. Ha próbálod úgy feltüntetni, hogy az egyikük lesz a nyerő, de aztán a végén mégis a másik kapja meg a lányt, az olvasók csalódottak lesznek. Ha valahogy sikerül eltalálnod, hogy mindkét udvarlónak ugyanakkora esélye legyen, akkor az olvasók egyik fele az egyiknek, a másik fele a másiknak fog szurkolni, így az olvasótáborod megoszlott lesz és a végén a fele csalódni fog.
Ha mégis szeretnéd, akkor legyen jól kidolgozva, illetve legyen értelme annak, hogy beletetted. Van olyan megoldás is, amikor az egyik társjelölt annak a személyiségnek felel meg, amit a főszereplő a világ felé mutat, a másik annak, ami a főszereplő valójában, ez is lehet egy lehetséges felállás, bár itt is egyértelmű, hogy (jó esetben) azt választja a lány, aki a való énjének felel meg, de mégis van itt egy mélyebb jelentés, és nem csak azért kell a választani, hogy legyen min szenvednie a főszereplőnek.



Nektek mi a véleményetek? Ti próbáltatok már romantikus történetet írni? Igénylitek a romantikus szálat a történetekben? Esetleg van kedvenc szerelmespárotok? Kíváncsian várom a válaszokat :)