Ideális szószám egy fejezetben

Sziasztok!

Az írói, de leginkább a kezdő, amatőr írói közösségekben rendszeresen előkerül az a kérdés, hogy vajon hány karakternek/szónak érdemes lennie egy fejezetben. Mennyi az ideális? Mi a sok? Mi túl kevés?

Ilyenkor általában rohamosan érkeznek a válaszok, amikben a legtöbben leírják, hogy szerintük mennyi az igazi, mi az, ami nekik bevált, kényelmes, és bejön az olvasóknak. Ezek a válaszok általában egészen különbözőek, láttam már háromszázat és nyolcezret is, mint ideális szószám. Sok esetben mindenféle érvekkel is próbálják alátámasztani az állításukat, mint például hogy a rövidebb fejezetek jobban pörögnek, vagy hogy kevés szószámban semmit nem lehet kifejteni, mire elkezdődik a fejezet, már vége is. De vajon miért van az, hogy ennyire nagy skálán helyezkednek el a válaszok? 

Azért, mert nincs olyan, hogy ideális szószám.

Nem kell számokkal meghatározni azt, hogy milyen hosszú legyen egy fejezet. Az írást sosem lehet meghatározni számokban és százalékokban, nem lehet megmondani, hogy a tetőpontnak pontosan a történet 85%-ánál kell érkeznie, mert ez történetfüggő.

Az egyik író barátom még kezdőként olvasta egy meglehetősen megkérdőjelezhető írástechnikai cikkben, hogy egy fejezetnek pontosan négy oldalnak kell lennie, nem több, és nem kevesebb, pontosan annyi. Persze mivel kezdő volt, elhitte, és utána minden fejezetet pontosan négy oldalasra írt. Egy csomó akadályba ütközött, mivel elkezdett négy oldalas blokkokban gondolkozni, és úgy kellet alakítania a történetét, hogy mindig kijöjjön az oldalszám.

De más problémát is okozhat az, ha elkezdünk számokban gondolkozni. Kezdőként én is számoltam a szavakat, bár eleinte egy fejezetem csak pár száz szó volt (amit elég kevésnek éreztem, az is volt a történethez), igyekeztem hosszabb fejezeteket írni, elérni a minimum 1500, majd 2000 szót, hiszen az volt az ideális. Ez viszont nem ahhoz vezetett, hogy jobb lett az írásom, hanem ahhoz, hogy miután megírtam a fejezetet, és rájöttem, hogy ez még csak 800 szó, teletömtem felesleges leírásokkal, túlírt részekkel, a sztorihoz egyáltalán nem kapcsolódó párbeszédekkel és tök értelmetlen jelentekkel, mert NEHOGY VÉLETLENÜL KEVESEBB LEGYEN A VÉGÉN, MINT 2000 SZÓ. De az is lehet, hogy fogod, és egy jelenet közepén, vagy akár egy mondat közepén elvágod a fejezetet, mert hoppá, ez már meghaladja a kitűzött szószámot, ami hatalmas hiba.

Nem mondom, hogy ne nézzük, hány szót írtunk egy fejezethez vagy éppen egy nap alatt. Jó dolog követni. De el kell rugaszkodni attól, hogy minden fejezetet egy hosszra próbáljunk írni. Nem baj, ha a végén sokkal kevesebb/több lesz, mint amit megszabtunk. Sőt, nem is szabad ilyen határokat megszabni.

Nem szószámban kell gondolkozni, hanem történeti egységekben. A legtöbb esetben azért van gondja egy kezdő írónak a fejezetek karakterszámával, mert a története igazából nem vezet semerre, csak egymáshoz nem igazán kötődő jelenetekből áll, vicceskedésből, flörtölésből, veszekedésből, szakításból és kibékülésből, vagy egy kitalált világban való random varázslásból és rohangálásból. 

Először is arra figyeljünk, hogy a történetünk szóljon valamiről. Most gondolj a saját történetedre, és próbálj válaszolni a következő kérdésekre: Ki a főszereplő, milyen az élete, miért érdekesebb, mint mások? Mi a célja az életben? Mi az, ami felborítja az életét, akadályt állít elé, vagy tönkretesz mindent (ez a történet fordulópontja)? Mi a történet fő konfliktusa (röviden: mi a központi probléma, amiről a történet szól? Általában kevés, hogy az új srác a szürke kisegeret próbálja kiugrasztani a bugyijából)? Mi forog kockán? Mi akadályozza a főszereplőt abban (ez lehet külső vagy belső), hogy elérje a célt/legyőzze a gonoszt/stb.? Mi a tetőpont? Mi a megoldás? Ha ezekből legalább párra nem tudsz válaszolni, előfordulhat, hogy a történeted csak random összedobált jelentekből fog állni.

Ha már a történetnek van egy fő konfliktusa, történetszála, tudsz jelentekben, fejezetekben gondolkozni. Mert ami nagyon fontos: EGY TÖRTÉNETBEN MINDIG MINDENNEK VAN OKA, KÖVETKEZMÉNYE, FUNKCIÓJA, ÉS EZEK, MÉG HA KÖZVETETTEN IS, DE A TÖRTÉNET VÉGPONTJÁHOZ VEZETNEK. Ekkor már meglesz a történeted fő íve, így már tudhatod, nagyjából mit kell a következő fejezetbe írnod, és hogy annak hol kell véget érnie a cselekmény szempontjából, hogy egy kerek egész egységet alkosson. Ha a végén csak 800 szó lesz, akkor annyi lesz, ha 9500, akkor 9500, nem kell, hogy egyforma hosszúságúak legyenek a fejezetek, mert egy jó könyvnél nem számít, hány szó egy fejezet. A fejezet alkosson egy kerek egészet, legyen benne, aminek lennie kell, és ne legyen üres ténfergés a semmiben.

Lényeg a lényeg: engedjük el ezt az "ideális szószám" dolgot, mert sokszor csak a gond van vele. Kezdjünk el inkább cselekményben gondolkozni, ne pedig szavakban, így elkerülhetjük az olyan dolgokat, mint a túlírás vagy az üresen kongó jelenetek.