A kéretlen kritikákról - hogyan és kinek?

Mint látjátok, sok cikkemhez a Wattpados közösségben, Facebookon szerzett tapasztalataim adják az ihletet.

A legújabb téma, amiről úgy láttam, hogy érdemes lenne beszélni, mert többötöknek is gondot okoz, az a kéretlen kritikák írása. Itt általában az szokott a gond lenni, hogy a megfogalmazott kritikát, lehet az akármennyire tapintatos és jóindulatú, gyakran az író nem tudja jól fogadni, esetleg az egész rajongóseregével együtt megtámadja a kritika íróját.

Ilyenkor csak arra lehet gondolni (amellett, hogy felbosszant a dolog), hogy az idődet pazaroltad. Miért szántál akár több órát az olvasásra, aztán a végén akárnegyed órát egy normális, összeszedett kritikára, ha utána az illető semmibe veszi, sőt. Hiszen te tényleg segíteni szerettél volna, normálisan fogalmaztál, nem produkáltad, mit tettél, amiért így kiakadt? Semmit.

Szeretném leszögezni, hogy ez nem a véleményező hibája. Sosem szép dolog egy építő jellegű kritikán kiakadni, elsősorban ez az író keresztje, és neki kell megtanulnia, hogyan kell az ilyen eseteket kezelni. Azonban sosem fog elérkezni az a pillanat, hogy minden Wattpadon publikáló személy majd képes lesz az ilyet befogadni, ezért most nektek, mint kritikaíróknak hoztam pár tanácsot, ha nem szeretnétek erre pazarolni az időtöket.

A Wattpadon publikáló írókat két csoportba tudnám osztani.

Az első csoport az, akik nem irodalmi művet akarnak kiadni a kezük közül, csak úgy írogatnak, mert unatkoznak suli után, mert megtetszett nekik egy énekes, mert most épp menő fanfictiont vagy erotikus, romantikus történeteket írni (persze semmi baj nincs az ilyen történetekkel; a második kategóriában is lehetnek olyanok, akik ezért kezdtek el írni, mégis igényesen fordulnak a szövegük felé). Nem céljuk, hogy megtanuljanak helyesen írni (valószínűleg nem is érdekli őket a helyesírás), ahogy az sem, hogy bármi egységes, komoly művet írjanak, nem fektetnek „túl sok energiát” az írásba.

Az a céljuk, hogy elfoglalják magukat, esetleg szerezzenek egy kis hírnevet. Ők NEM irodalmi művet próbálnak kiadni a kezük közül, hanem csak ami épp eszükbe jut, azt leírják, esetleg álmodoznak egy kicsit a helyes fiúról a suliban. Sokszor olvasni se szeretnek, nem is akarnak, legfeljebb a csoporttársaik írásait olvassák, mert azok hihetetlenül könnyen emészthetők.

Természetesen semmi baj nincs azzal, ha valaki ebbe a kategóriába tartozik. Talált magának valamit, ami szórakoztatja, lefoglalja, élvezi. Elvárni, hogy senki ne tartozzon ebbe a kategóriába szinte olyan, mintha elvárnánk, hogy mindenki képzőművészeti szinten rajzoljon és fessen, mindenki operát énekeljen.

A második az a csoport, akik már komoly szándékkal írnak, valami irodalmi művet szeretnének kiadni a kezük közül, szeretnének fejlődni. Nem feltétlenül jelenti azt, hogy könyvet szeretnének kiadni, de sokan mégis szeretnének hivatásos írók lenni.Az legtöbb hivatásos író természetesen ide tartozik (nem számolva azokat, akik az előző csoportba tartozva magánkiadásban mégis megjelenítik az írásukat).

A munkájukon látszik, hogy időt fordítottak rá (még ha láthatóan kezdők is), hogy átolvasták, ellenőrizték, próbálnak olyat produkálni, ami legalább hasonlít egy regényre. Lehetnek akár belépő szintű írók is, lehet nem ismerik vagy még nem tudják annyira jól alkalmazni az írástechnikai szabályokat, néhány ponton helytelen a helyesírásuk, de mégis erőfeszítést tesznek, hogy fejlődhessenek.

Fontos, hogy még ebben a kategóriában is vannak olyan írók, akik nem fogják tudni fogadni a kritikát. A kéretlen kritika már a nevéből adódóan problémás lehet, ugyanis az adott író a kritikát nem kérte, ellenben azzal, amikor maga keres fel egy kritikust, bétát. Így simán lehet, hogy ő nem tudja kezelni a kritikát, sértésnek veszi, és csak írástechnikai cikkek alapján fejlődik. Ez mindig benne van a pakliban. Természetesen azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy aki kiteszi az írását bármilyen nyilvános felületre, annak fel kell készülnie arra, hogy mások ki fogják fejteni a véleményüket.

Az, ha valaki először a „komolytalan” írók közé tartozott, nem zárja ki, hogy később megváltozzon a célja az írással kapcsolatban, és átlépjen a „komoly” írók közé. Velem is így történt. Ilyenkor általában, még ha először egy kicsit nehézkesen is, de nyitottabb lesz a kritikára, a segítségre, és már nem látja az írását tökéletesnek.

Egy kis gyakorlással, sok olvasással, pár kritika után már ki lehet szűrni az első pár bekezdésből, hogy ki az, aki a második kategóriába tartozik. Velük érdemes foglalkozni. Rájuk érdemes időt szánni, mert (persze nem kivétel nélkül) ők azok, akik tudják fogadni a kritikát, hálásak érte és próbálnak az alapján javítani.

Ők azok, akiknek szüksége van a segítségre, és általában ebből adódóan kifejezetten örülnek neki. Ha nekik írsz kritikát, akkor kevesebb eséllyel fogod „feleslegesen jártatni a szád”, ugyanis végre értő fülekre találhatsz bennük.

Ha nem szeretnél utálat célpontja lenni, a következő dolgokra érdemes figyelned:

• A kéretlen kritikát mindig tapintatosan írd meg. Ha neked ez belefér, akár kérdezz rá, hogy szívesen fogad-e az író kritikát, és hogy jobban örülne-e neki privátban. Ez már extra jófejség, ha nem teszel így, azzal sincs semmi baj.
• Nézd meg, kapott-e már kritikát az író mástól. Ha pár hete már kiakadt az író más kritikájára, lehet, hogy nem érdemes időt szánni rá.
• Mindig az író szintjéhez igazítsd a kritika tartalmát. Ne halmozd el túl sok információval az írót, amikor még az alap írástechnikai szabályokat se tudja jól alkalmazni.

Ha mégis megtörténik a baj, távozz elegánsan. Még a kért kritikáknál is előfordul, hogy valaki kiakad és akár burkoltan meg is fenyeget (velem sajnos történt már ilyen). Ha esetleg az író és a barátai betámadnának, ne állj bele a vitába. Ha gondolod, töröld a megjegyzésed, hogy ne hagyd ott a balhé nyomát, vagy hagyd ott az egészet, és távozz, mintha mi sem történt volna. Az író kiakadása nagy valószínűséggel nem a te hibád. Az is lehet, hogy eddig tudta fogadni a kritikákat, de te épp akkor írtál neki, amikor rossz passzban volt.

Pár rosszul fogadott kritika miatt ne hagyj fel a jó szokásoddal.