Hibák, amiket a legtöbb kezdő író elkövet, de te még elkerülheted őket

Vannak hibák, amiket a kezdő íróként hosszú időn keresztül folyamatosan elkövettem. Ezek főleg olyan hibák, amiket könnyen ki lehet küszöbölni, de külön cikket nem érdemes mindegyiknek írni, mert annyi mindent nem lehet róluk mondani.

Amikor elkezdtem tudatosan odafigyelni ezen hibák kijavítására, az irományain rohamosan javulni kezdtek, néhány hét-hónap alatt szinte fel sem lehetett ismerni, hogy az első verziót én írtam, így csak ajánlani tudom nektek, hogy olvassátok el és fogadjátok meg a következő tippeket.



Photo by rawpixel.com on Unsplash
  • Mindig olvasd át! Nagyon sokszor az a legtöbb hiba forrása, hogy az író annyira lelkesen szeretné megosztani az írását, hogy már el sem olvassa, nehogy azon a tíz percen múljon a dolog. Megnyugtatlak, hogy senki sem fog a torkodnak esni, ha ennyivel később teszel ki egy fejezetet, de még akkor sem, ha egy-két napot pihenteted, mielőtt feltöltöd (ugyanis akkor vesszük észre a legtöbb hibát, amikor a szöveg már “kihűlt”).
  • Ügyelj a helyesírásra! Mivel a magyar nyelvet használod, ezért ügyelj arra, hogy megtiszteld a figyelmeddel. Ha valamit nem tudsz, nézz utána, ha valamit elírtál, javítsd ki. A helyesírás igenis számít!
  • Olvass könyveket! Itt valódi, nyomtatásban megjelent, jó könyvekről van szó. Ez ne merüljön ki a Szent Johanna Gimiben és a Hüvösvölgyi suliban, mert ezek nem éppen azok a könyvek, amik a fejlődésedre szolgálhatnak, pláne akkor nem, ha nem is ilyen témában írsz. A másik fele az, amikor valaki csak más blogokat olvas. Amikor én elkezdtem, alig volt könyv a kezemben (ez meg is látszott az írásomon), így rengeteg hasonló szintű történetet olvastam, illetve volt egy-két történet, amit kifejezetten KIEMELKEDŐNEK tartottam. Elég volt pár könyvet elolvasnom, hogy lássam, hogy azok a történetek nem hogy nem kiemelkedőek, hanem inkább rosszak.
  • Fogadd el a tapasztaltabb segítségét, illetve keress tapasztalt bétát! Egyedül nem biztos, hogy észreveszed az összes hibádat. Te az író szemével nézed a történeted, azonban a béta vagy a mentor az olvasó szemével látja, így olyan hibákat vehet észre, amit te nem szúrtál ki, ráadásul szinte biztos, hogy kezdőként még lesznek számodra ismeretlen helyesírási és írástechnikai szabályok.
  • Ne hagyd ki a konfliktust! Bár erről megéri írni egy egész cikket, itt is kiemelem, mivel én hajlamos voltam olyan történeteket írni, aminek semmi konfliktusa nem volt. A főszereplő megismerkedik egy sráccal, randizgatnak, egyszer-kétszer összevesznek, de kibékülnek, közben elhangzik néhány beszólás, elcsattan néhány csók, és elmennek néhány randira, mert az olyan menő. Te ügyelj arra, hogy a történetednek legyen egy fő konfliktusa, a főszereplődnek legyen célja, amit valami megakadályoz, de aztán a végén sikerül leküzdenie az akadályt (legyen az belső vagy külső). Ez az akadály olyan legyen, amit az elején még valami okból nem tud legyőzni, a történet eseményei vezessék el addig a szintig, hogy felül tudja múlni.
  • Ne tömd tele felesleges eseményekkel, semmire sem vezető párbeszédekkel vagy vitákkal! Látszik, hogy mi az, ami csak időhúzás, és mi az, ami tényleg előreviszi a történetet. Egy jó történetben minden eseménynek, minden mondatnak valami célja van, legyen az a cselekmény előremozdítása, a hangulatteremtés vagy a karakterek árnyalása. Ha van egy jó konfliktusod és színes karaktereid,  könnyű lesz ezt a hibát elkerülni. Legyél következetes! Mindennek legyen célja, oka vagy következménye!
  • Ne írj butaságokat! Bár ez szorosan kapcsolódik az előző ponthoz, mégis külön kiemelést érdemel. Sokan olyan butaságokat írnak, mint hogy amikor valakinek az anyukája balesetet szenved és éppen az életéért küzd, akkor az apukája azon veszekszik, hogy ő bizony nem fog otthon főzni, vagy a zombik bekopognak az ajtón, mielőtt bejönnének, és társai.
  • Ne hagyd félbe a fejezetet a mondat közepén! Igen, ez is egy olyan dolog, amit én és még sok más író kezdőként elkövettünk. Az, hogy “David megsimította az arcomat, közelebb hajolt, és aztán…” nem jó befejezés, a legtöbb könyvben nem fogják használni. Mivel te írsz és itt vagy, ezen az oldalon, valószínű, hogy idővel szeretnél egy publikált író szintjére eljutni, így ezt a technikát inkább kerüld el. Egy fejezet mindig egy kerek egész, okkal van vége ott, ahol, de ez sosem a mondat közepén van. Ha legközelebb könyvet olvasol, jó könyvet, akkor figyeld meg, hol van vége a fejezeteknek, és vajon miért éppen ott.
  • Ne felejtsd el, mit írsz és mit írtál már a történetben! Ha már egyszer leírtad, hogy XY-nak kék szeme van, a következőben ne legyen zöld, ha már egyszer allergiás reakciója volt a diótól, néhány fejezettel később ne tolja két pofára a diótortát. Ugyanígy ne feledkezz meg a kezdeti eseményekről, mintha nem is lennének hatással a történetre, mert igenis hatással vannak.
  • Használj leírásokat! Kezdőként sokan elkövetik azt a hibát, hogy a történetük szinte csak párbeszédekből áll. Az oldalon találsz egy cikket a leírásokról, ami összefoglalja, milyen is egy jó leírás, úgyhogy nem részletezném tovább. Merd használni őket!
  • Ha komoly témáról írnál, nézz utána! A szexuális erőszak, bántalmazó kapcsolat, mások elrablása, a szexrabszolgaság, a prostitúció, a BDSM, a különböző szexuális identitások, a poliamori (többszerelműség, legyen akár több nő vagy több férfi), az apakomplexus vagy a vérfertőzés igenis komoly témák, ezért komolyan kell hozzájuk állni, különben egy buta, a valósággal köszönőviszonyban sem lévő PWP (porn without plot, azaz cselekmény nélküli pornó) lesz a végeredmény, ha ezeket a szexuális témákat feszegeted. De ugyanígy népszerű téma a depresszió, anorexia vagy más testképzavar, amnézia, de néhol még a paranoia, skizofrénia és egyéb mentális betegségek. Természetesen nem csak a szexuális dolgok és a mentális betegségek lehetnek komoly témák, hiszen emellett ott van a fiatalkori terhesség (ami részben ugye szexuális, de rosszul megírva mégsem biztos, hogy PWP-t eredményez), terrorizmus, gyilkosság, árvaság, örökbefogadás, zaklatás és még egy rakás más dolog, amit nem lehet jól megírni kevés utánajárással.
  • Kérlek, a felnőtt tartalmú történeteket jelöld meg felnőtt tartalomként, ne csak a címbe vagy a fülszövegbe írd bele! Nem mindenki kíváncsi a szexuális tartalomra, nem véletlenül lehet megjelölni felnőtt tartalomként a dolgokat. Én például nem szívesen olvasok ilyeneket, de akárhányszor böngészek a romantikus történetek között vagy akárhányszor megnézem az ajánlásokat, mindig csak ezeket találom. Hidd el, akiket érdekel, azok úgyis megtalálják, és legalább nem kockáztatod meg, hogy a történetedet jelentsék a Wattpad üzemeltetőinek. Ha esetleg nem tudod, hogy kell: a létrehozás menüben rákattintasz a történetedre (így eljutsz oda, ahova a leírást/fülszöveget írtad és beállítottad a zsánert, nyelvet, címkéket), ott pedig nem a tartalomjegyzéknél, hanem a “bővebben”-nél majdnem legalul a felnőtt irodalmat átkapcsolod ON-ra. (Magától értetődik, hogy ez a rész azoknak szól, akik Wattpaden publikálnak.)


Te milyen hibákat követsz/követtél el ezek közül? Van olyan, amit nem említettem a cikkben, de te gyakran találkozol vele és úgy gondolod, fel kell hívni rá a figyelmet? Írd meg kommentben!

Megjegyzések

  1. Jaj, hogy mennyire ismerős ezen hibák egy része... Nem, véletlenül sem azért, mert én is elkövettem közülük jópárat. Dehogy...😇
    Mint mindenki, én is a konfliktus nélküli, helyesírási hibáktól hemzsegő, leírásokat mellőző hihetetlen történettel kezdtem. E/1, romantikus, természetesen. (A kezdeti pár oldalas próbálkozásaimat inkább nem számolom bele. Oda voltam a történelemért, és milyen menő már egy fiatal, egyetemi tanár, aki régész is, nem?)
    Bátran ki merem jelenteni, hogy fejlődtem, és ami szerintem nagyon érdekes, az az, hogyan ítéltem meg eddigi "írói utam" során az elbeszélői nézőpontokat. (Bár ez már nem annyira a kezdők hibáihoz tartozik, mert ennek kordában tartása már kicsit bonyolultabb, E/3-ban)
    E/3-ban kezdtem, és el sem tudtam képzelni, hogyan írhat valaki E/1-ben. Nos, pár év múlva rászoktam én is. Imádtam. Aztán írtam egy elbeszélést E/3-ban. Azt is imádtam. Jelenleg ott tartok, hogy lezárult az "én" korszak, és teljesen áttértem az "ő"-re. Most tapasztalom a mindenttudó/nézőpontos stb. módokat, és rájöttem, hogy igazából csak E/3-ban lehet művészien írni. Ez az igazi.
    U.I.: Bocsi, elfáradtam a töri tanulásban, és rám jött az irodalmárkodhatnék.
    Nagyon jó cikk lett!
    Puszi: V. B.

    VálaszTörlés
  2. Az utánaolvasásról szólva, szerintem a legjobb, ha azt nem csak érzékeny témáknál teszed (persze azoknál is nagyon fontos). Főleg, ha egy teljes világot szeretnél megteremteni életed első irományaként... (Nem magamról beszélek, dehogy!)
    Ha nem nézel utána, garantálom, hogy legalább egyszer megkapod majd a „nem realisztikus” kritikát. Pont ahogy a fanfiction íróknak olvasniuk/látniuk kellett az eredeti művet, úgy kéne minden zsánerben az íróknak megismerni a válfaj tartócölöpjeit vagy legalább legalább elolvasni néhány már bevált klasszikust a témában. Akkor talán nem fordulna elő többet olyan, mint „irracionális/életképtelen fantasy fajok egy fantasyban”, „történelmi pontatlanságok egy történelmi regényben”, „bármilyen típusú félreértelmezett mentális betegség egy krimiben, amit a gyilkosra nyomnak, ha nem tudják kitalálni, miért tette”.
    Amúgy remek cikk, a Wattpad mentorprogramtól jöttem ide az egyik posztoddal. Most pedig... „bookmark this page?”
    „YES”

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések