Milyen egy jó prológus?
Még valamikor említettem, hogy hozok egy bejegyzést a prológusokról. Elkezdtem kutakodni, és neten böngészve találtam is egy nagyon jó cikket ebben a témában angol nyelven. Mivel ezt nem tudnám ennél jobban megfogalmazni, úgy döntöttem, lefordítom, hogy az angolul nem beszélők is megérthessék.
AZ EREDETI CIKKET ITT TALÁLJÁTOK.
A fordítás nem szó szerinti!
A prológusoknak döbbeneteseknek, érdekesnek kéne lenniük, amik utat nyitnak egy még nagyszerűbb munkának, de legtöbbször nem ilyenek. Inkább olyanok, mint a rettegett "korábban" bevágások, amik egy TV-műsor előtt jönnek, amit végül átugrassz.
A prológusok sok utálatot szereztek az évek alatt. Sokan azt mondják, hogy unalmasak. Elárasztanak minket infókkal. Nem szükségesek, túl hosszúak, túl rövidek, idejétmúltak, idegesítőek, és csökkentik az esélyed a publikálásra 394%-kal.
De nem fogsz ezekre a bolondokra hallgatni, ugye? Fogadok, hogy ezek az emberek azok, akik kinevették Edisont és azt mondták, hogy a Galaxis őrzői hülyeség lesz.
Engedjétek meg, hogy beszéljek a prológusok briliáns oldaláról.
1. Megalapozzák a hangulatát és a hátterét a történetnek. Ismertetheted a hangulatát és a stílusát a világodnak, az embereknek, a társadalomnak, a konfliktusnak információadással úgy, hogy az különbözik attól, mintha csak egy fejezetbe építetted volna bele. Ha nem esel túlzásba és fojtod meg az olvasód a háttértörténetben, akkor ez egy jó lehetőség.
2. Más időszakról írhatsz. A prológusod játszódhat több évvel ezelőtt, amit nem könnyű az első fejezetekbe beleírni. Ez segíthet "felállítani a színpadot".
3. Más szemszögből írhatsz. Ez rugalmasságot biztosít a történetnek, mivel elmondhatod, mi történik egy helyen (vagy egy karakter fejében), ami általában nem elérhetőek egy másik szemszögből.
4. Megragadhatják az olvasót. Megcsillogtathatod a lenyűgöző stílusod, részeket mutathatsz a világodból és az olvasók bepillantást nyerhetnek a közelgő cselekményre és a konfliktusra. A prológusok jók arra, hogy feszültséget keltsenek és megértessék a történetet éppen a "kapu" előtt.
Én mindig is imádtam a jó prológusokat. Ha azon gondolkodsz, hogy használd-e a könyvedben, vagy már írtál egyet, de ki akarod dobni az előítéletek miatt, akkor jó helyen jársz. Nem érdekel, ha mindenki ránéz valamire a történetedben és azt kiabálja: "Pusztítsd el!". Nem érdekel, ha nem népszerű. Csak az a fontos, hogy jó történetet alkot-e. A prológusok képesek erre, és meg is teszik. Szóval ne hallgass az utálkozókra. Kövess engem. Megmutatom, hogyan írj egy olyan prológust, amit az olvasók élvezni fognak:
1. Kérdezd meg magadtól, hogy szükséged van-e rá. Kell ez a prológus? Mire fogod használni? Lehetne sima "fejezet" formába ültetni vagy szétszórni több fejezetben úgy, hogy az élvezhető, jó legyen? Bizonyosodj meg arról, hogy szükséges ezt is megírnod. Ha eldöntötted, hogy a könyvednek szüksége van erre, akkor ne érdekeljen, ha bárki azt mondja, hogy változtass rajta vagy dobd ki. Kötelességed cöveket verni, a szemükbe nézni és nemet mondani (megj.: azért kezdőként érdemes megfontolni a tanácsokat, főleg, ha tapasztaltabbaktól kapod).
2. A megírása előtt döntsd el, mi kell bele. Ne ülj le a billentyűzet elé, mielőtt pontosan ki nem találtad, milyen infót teszel bele a prológusodba. A történethez kell tartoznia, érdekesnek kell lennie, el kell érnie, hogy az olvasókat megragadja a történet. Szóval tartsd az infót tömören és tisztán. (Az alliterációk opcionálisak.)
3. Nyugodtan használj párbeszédeket. Nem tudom, miért van így, de sok prológusban nincs párbeszéd, pedig ennek nem kell így lennie. Valójában a dialógusok távol tartják a szöveged attól, hogy egy legyen azokból az ijesztő szöveghalmazokból. Csak maradjon a párbeszéd természetes.
4. Próbáld meg röviden. Hagyományosan a prológusok nem többek öt oldalnál. Ha a prológusod túl hosszú, az olvasók megunják és azon fognak gondolkozni, mikor kezdődik az "igazi történet". Ráadásul ha túl hosszúra írod, beleeshetsz abba a hibába, hogy túl sok infót adsz át, ami egy hatalmas hiba lenne. Szóval próbáld röviden tartani. Ha tényleg hosszúnak kell lennie és tudod, hogy képes vagy megcsinálni anélkül, hogy unalmas vagy terjengős lenne, vagy megtörnéd a második tippet, akkor hajrá.
5. Ne félj attól, hogy a főgonoszod szemszögéből írd meg. Igen. Kimondtam. Kezdheted a könyvedet egy prológussal és kezdheted a főgonoszod szemszögéből. Szegj meg két szabályt egyszerre! Csatlakozz a lázadáshoz!
Gondold át: ez segíthet a főgonoszod sokrétűségén és egy jó módja annak, hogy megteremtsd a feszültséget és megalapozd a konfliktust. Nem mondom, hogy minden történetnél működik, de ha így szeretnéd, akkor csináld!
6. Ne merészelj infót halmozni! Ne is gondolj erre. Ha ezt teszed, egy leszel a sok olyan író közül, akik felelősek a sok prológus-utálóért. Végtelenül megnehezíted a jó-prológus-írók életét. Senki se fogja kiadni a könyved, senki se fogja elolvasni. Az olvasóid, a kiadók és az írótársaid - akiknek az életét megnehezítetted - el fognak utasítani. Levadászunk és elűzünk. Egy híd alatt fogod találni magad kávé és wifi nélkül, magadat átkozva a hülyeséged miatt. Rosszul hangzik, ugye? Azért, mert rossz is. Szóval nincs infó-zúdítás. Köszi.
7. Szedd ki az összes felesleges részt. Olvastál már arról, hogyan kell egy jó első fejezetet írni? Ugyanez vonatkozik a prológusokra, csak meg kell szorozni tízzel, mert a prológusokról azt gondolják, hogy rosszak. Ezért neked meg kell tenned mindent, hogy bebizonyítsd az ellenkezőjét. Írj gyönyörűen. Legyél érdekes. Tedd össze a prológusod fokozott odafigyeléssel. Legyen minden mondat fontos, a bekezdések szinte "folyjanak", legyen a prológusod a mestermunkád.
8. Nézz meg néhány filmet és olvass egy jó prológust. A filmek hemzsegnek a "prológusoktól", és belőlük elég sok nagyon jól meg van csinálva. A Marvel sok baromi jó prológust csinál, ugyanúgy, mint A gyűrű szövetsége, a Sötét lovag vagy John Carter. Tanulmányozd őket, figyeld a technikákat, amiket használnak, és próbáld meg észrevenni, mi működik és mi nem. Aztán próbáld meg ezt beleépíteni az írásodba. De olvashatsz sok jól megírt prológust is. (megj.: Nekem nagyon tetszett a Napszemű Pippa Kenn prológusa, de jó még szerintem Az ötödik hullámé is. Itt az eredeti cikk írója Patrick Rothfuss - A szél neve c. könyvét említi, amiről még nem hallottam, de molyon nagyon jó (94%-os) értékelése van.)
(Itt még van egy kilencedik tipp, miszerint írd meg prológusként és nevezd el első fejezetnek. A cikk példának hozza Harry Potter és a bölcsek kövét, amiben az első fejezet 100%-ig prológus, csak első fejezetnek van nevezve, de szerintem ez tényleg csak a legritkább esetekben működhet, úgyhogy nem igazán értek vele egyet.)
Egy prológus lehet lenyűgöző. Lehet gyönyörű és jól megírt, és jó alapja lehetnek a könyv hátralévő részének. Ne félj tőlük!
Még mindig nem vagy biztos abban, hogy írj-e prológust? Írj egy kommentet (vagy privát üzenetet) a kérdéseiddel, az aggodalmaiddal vagy a saját tippeiddel egy ütős prológushoz! És ne felejtsd el írni a legjobb prológusokról, amiket valaha olvastál! (Megj.: így fejezte be Hannah Heath a cikket, de ez rám is ugyanúgy igaz. Ne féljetek írni! :) )
AZ EREDETI CIKKET ITT TALÁLJÁTOK.
A fordítás nem szó szerinti!
Miért nem rossz az összes prológus (és hogyan írj egy jót)?
A prológusoknak döbbeneteseknek, érdekesnek kéne lenniük, amik utat nyitnak egy még nagyszerűbb munkának, de legtöbbször nem ilyenek. Inkább olyanok, mint a rettegett "korábban" bevágások, amik egy TV-műsor előtt jönnek, amit végül átugrassz.
A prológusok sok utálatot szereztek az évek alatt. Sokan azt mondják, hogy unalmasak. Elárasztanak minket infókkal. Nem szükségesek, túl hosszúak, túl rövidek, idejétmúltak, idegesítőek, és csökkentik az esélyed a publikálásra 394%-kal.
De nem fogsz ezekre a bolondokra hallgatni, ugye? Fogadok, hogy ezek az emberek azok, akik kinevették Edisont és azt mondták, hogy a Galaxis őrzői hülyeség lesz.
Engedjétek meg, hogy beszéljek a prológusok briliáns oldaláról.
1. Megalapozzák a hangulatát és a hátterét a történetnek. Ismertetheted a hangulatát és a stílusát a világodnak, az embereknek, a társadalomnak, a konfliktusnak információadással úgy, hogy az különbözik attól, mintha csak egy fejezetbe építetted volna bele. Ha nem esel túlzásba és fojtod meg az olvasód a háttértörténetben, akkor ez egy jó lehetőség.
2. Más időszakról írhatsz. A prológusod játszódhat több évvel ezelőtt, amit nem könnyű az első fejezetekbe beleírni. Ez segíthet "felállítani a színpadot".
3. Más szemszögből írhatsz. Ez rugalmasságot biztosít a történetnek, mivel elmondhatod, mi történik egy helyen (vagy egy karakter fejében), ami általában nem elérhetőek egy másik szemszögből.
4. Megragadhatják az olvasót. Megcsillogtathatod a lenyűgöző stílusod, részeket mutathatsz a világodból és az olvasók bepillantást nyerhetnek a közelgő cselekményre és a konfliktusra. A prológusok jók arra, hogy feszültséget keltsenek és megértessék a történetet éppen a "kapu" előtt.
Én mindig is imádtam a jó prológusokat. Ha azon gondolkodsz, hogy használd-e a könyvedben, vagy már írtál egyet, de ki akarod dobni az előítéletek miatt, akkor jó helyen jársz. Nem érdekel, ha mindenki ránéz valamire a történetedben és azt kiabálja: "Pusztítsd el!". Nem érdekel, ha nem népszerű. Csak az a fontos, hogy jó történetet alkot-e. A prológusok képesek erre, és meg is teszik. Szóval ne hallgass az utálkozókra. Kövess engem. Megmutatom, hogyan írj egy olyan prológust, amit az olvasók élvezni fognak:
1. Kérdezd meg magadtól, hogy szükséged van-e rá. Kell ez a prológus? Mire fogod használni? Lehetne sima "fejezet" formába ültetni vagy szétszórni több fejezetben úgy, hogy az élvezhető, jó legyen? Bizonyosodj meg arról, hogy szükséges ezt is megírnod. Ha eldöntötted, hogy a könyvednek szüksége van erre, akkor ne érdekeljen, ha bárki azt mondja, hogy változtass rajta vagy dobd ki. Kötelességed cöveket verni, a szemükbe nézni és nemet mondani (megj.: azért kezdőként érdemes megfontolni a tanácsokat, főleg, ha tapasztaltabbaktól kapod).
2. A megírása előtt döntsd el, mi kell bele. Ne ülj le a billentyűzet elé, mielőtt pontosan ki nem találtad, milyen infót teszel bele a prológusodba. A történethez kell tartoznia, érdekesnek kell lennie, el kell érnie, hogy az olvasókat megragadja a történet. Szóval tartsd az infót tömören és tisztán. (Az alliterációk opcionálisak.)
3. Nyugodtan használj párbeszédeket. Nem tudom, miért van így, de sok prológusban nincs párbeszéd, pedig ennek nem kell így lennie. Valójában a dialógusok távol tartják a szöveged attól, hogy egy legyen azokból az ijesztő szöveghalmazokból. Csak maradjon a párbeszéd természetes.
4. Próbáld meg röviden. Hagyományosan a prológusok nem többek öt oldalnál. Ha a prológusod túl hosszú, az olvasók megunják és azon fognak gondolkozni, mikor kezdődik az "igazi történet". Ráadásul ha túl hosszúra írod, beleeshetsz abba a hibába, hogy túl sok infót adsz át, ami egy hatalmas hiba lenne. Szóval próbáld röviden tartani. Ha tényleg hosszúnak kell lennie és tudod, hogy képes vagy megcsinálni anélkül, hogy unalmas vagy terjengős lenne, vagy megtörnéd a második tippet, akkor hajrá.
5. Ne félj attól, hogy a főgonoszod szemszögéből írd meg. Igen. Kimondtam. Kezdheted a könyvedet egy prológussal és kezdheted a főgonoszod szemszögéből. Szegj meg két szabályt egyszerre! Csatlakozz a lázadáshoz!
Gondold át: ez segíthet a főgonoszod sokrétűségén és egy jó módja annak, hogy megteremtsd a feszültséget és megalapozd a konfliktust. Nem mondom, hogy minden történetnél működik, de ha így szeretnéd, akkor csináld!
6. Ne merészelj infót halmozni! Ne is gondolj erre. Ha ezt teszed, egy leszel a sok olyan író közül, akik felelősek a sok prológus-utálóért. Végtelenül megnehezíted a jó-prológus-írók életét. Senki se fogja kiadni a könyved, senki se fogja elolvasni. Az olvasóid, a kiadók és az írótársaid - akiknek az életét megnehezítetted - el fognak utasítani. Levadászunk és elűzünk. Egy híd alatt fogod találni magad kávé és wifi nélkül, magadat átkozva a hülyeséged miatt. Rosszul hangzik, ugye? Azért, mert rossz is. Szóval nincs infó-zúdítás. Köszi.
7. Szedd ki az összes felesleges részt. Olvastál már arról, hogyan kell egy jó első fejezetet írni? Ugyanez vonatkozik a prológusokra, csak meg kell szorozni tízzel, mert a prológusokról azt gondolják, hogy rosszak. Ezért neked meg kell tenned mindent, hogy bebizonyítsd az ellenkezőjét. Írj gyönyörűen. Legyél érdekes. Tedd össze a prológusod fokozott odafigyeléssel. Legyen minden mondat fontos, a bekezdések szinte "folyjanak", legyen a prológusod a mestermunkád.
8. Nézz meg néhány filmet és olvass egy jó prológust. A filmek hemzsegnek a "prológusoktól", és belőlük elég sok nagyon jól meg van csinálva. A Marvel sok baromi jó prológust csinál, ugyanúgy, mint A gyűrű szövetsége, a Sötét lovag vagy John Carter. Tanulmányozd őket, figyeld a technikákat, amiket használnak, és próbáld meg észrevenni, mi működik és mi nem. Aztán próbáld meg ezt beleépíteni az írásodba. De olvashatsz sok jól megírt prológust is. (megj.: Nekem nagyon tetszett a Napszemű Pippa Kenn prológusa, de jó még szerintem Az ötödik hullámé is. Itt az eredeti cikk írója Patrick Rothfuss - A szél neve c. könyvét említi, amiről még nem hallottam, de molyon nagyon jó (94%-os) értékelése van.)
(Itt még van egy kilencedik tipp, miszerint írd meg prológusként és nevezd el első fejezetnek. A cikk példának hozza Harry Potter és a bölcsek kövét, amiben az első fejezet 100%-ig prológus, csak első fejezetnek van nevezve, de szerintem ez tényleg csak a legritkább esetekben működhet, úgyhogy nem igazán értek vele egyet.)
Egy prológus lehet lenyűgöző. Lehet gyönyörű és jól megírt, és jó alapja lehetnek a könyv hátralévő részének. Ne félj tőlük!
Még mindig nem vagy biztos abban, hogy írj-e prológust? Írj egy kommentet (vagy privát üzenetet) a kérdéseiddel, az aggodalmaiddal vagy a saját tippeiddel egy ütős prológushoz! És ne felejtsd el írni a legjobb prológusokról, amiket valaha olvastál! (Megj.: így fejezte be Hannah Heath a cikket, de ez rám is ugyanúgy igaz. Ne féljetek írni! :) )
Megjegyzések
Megjegyzés küldése